Egyik nap a munka okoz feszültséget. Másnap egy kapcsolat, egy döntés, egy kimondott mondat vagy éppen az, amit valaki nem mondott ki. A történetek különböznek, mégis ugyanazok az érzések és reakciók térnek vissza.
Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy a problémát a körülmények, a másik ember vagy egy kellemetlen gondolat okozza. Ezért a megoldást is ezen a szinten keressük: próbáljuk megváltoztatni a helyzetet, a másikat, önmagunkat vagy azt, ahogyan gondolkodunk róla.
Az iTS más irányból közelít. Nem azt vizsgálja, hogy egy gondolat pozitív vagy negatív, helyes vagy helytelen. Azt nézi meg, hogyan jött létre, mivel kapcsolódott össze, milyen következményeket hoz létre, és mi tartja működésben.
A gondolat önmagában nem ellenség. Nélküle nem tudnánk tervezni, tanulni, dönteni vagy eligazodni a világban. A konfliktus akkor kezdődik, amikor a gondolkodás elszakad attól, ami ténylegesen történik, majd a saját értelmezésére valóságként reagál.
Egy későn érkező válasz ilyenkor már nem egyszerűen későn érkező válasz. Elutasítássá, bizonytalansággá vagy fenyegetéssé válik. Nem arra reagálunk, ami történt, hanem arra a jelentésre, amelyet a gondolkodás hozzákapcsolt.
Az iTS nem próbál kellemesebb jelentést gyártani. Láthatóvá teszi magát a jelentésképzés folyamatát.
Valamit intellektuálisan tudni és teljes működésében megérteni nem ugyanaz.
Tudhatjuk, hogy túlreagálunk egy helyzetet, mégis ugyanúgy reagálunk. Tudhatjuk, hogy egy félelmünk nem indokolt, miközben a félelem változatlanul működik. Tudhatjuk, hogy nem kellene mások véleményétől függnünk, aztán a következő mondat máris megmutatja, mennyit ér ez a tudás.
Az iTS nem újabb tudást helyez a meglévő mellé. Azt vizsgálja meg, miért nincs következménye annak, amit már régóta tudunk.
Amikor egy működés teljes szerkezete láthatóvá válik – nemcsak az oka, hanem a haszna és a következménye is –, az elmének többé nem kell ugyanúgy fenntartania. Nem azért, mert megtiltottuk neki, hanem mert már nem ugyanazt látja benne.
Ez a különbség aközött, hogy valamit megpróbálunk abbahagyni, vagy nincs többé értelme folytatni.
